Gondolatok a videó felvételen látott előadás kapcsán
Kisiskolás koromban az osztálytermünk könyvespolcán találtam A világ és az ember című képes gyermekenciklopédiát. Ez az embert és az ő biológiai, technikai, társadalmi környezetét mutatta be az olyan, érdeklődő nebulóknak, amilyen én is voltam.
A könyvből egy hihetetlen, letűnt világot ismerhettem meg, az őslények meseországnak tűnő világát, amely évekre meghatározta az érdeklődésemet. Így – talán nem túlzás azt állítani, hogy sokakhoz hasonlóan – bennem is az alábbi kép rögzült az ősemberekkel kapcsolatban.
S hogy miért említem most mindezt? Azért, mert régi „ismerőseim” is szóba kerültek egy nemrégiben látott előadás során.
A videó elején Kent Hovind előrebocsátja, hogy keresztény előadóként a világ és az abban jelenlévő élet keletkezésének keresztény felfogásáról kíván beszélni a Biblia alapján.
Ezután arra tér ki, miért nem fogadják el a témával kapcsolatban a Szentírás tanításait mindazok, akik a világegyetem teremtése helyett az ősrobbanásban, az élőlények teremtése helyett azok fokozatos kialakulásában hisznek.
Majd megismerhetjük magát a teremtéstörténetet, és különféle kísérleteket arra nézve, hogy a kétféle világmagyarázat, világnézet összeegyeztethető legyen.
Miután Hovind röviden sorra veszi, és hasonlóan röviden cáfolja ezeket az elméleteket, előadja a magáét.
Ennek részét képezi a boltozat-elmélet, melynek lényege, hogy a Földet első, tökéletes, paradicsomi állapotában, a vízözön előtt egy vízből, jégből, párából álló boltozat vette körül, az atmoszféra légrétegei fölötti, záró rétegként.
Ez alatt az egyes rétegeket összesűrítő búra alatt nagyobb volt a légnyomás, ugyanakkor a légkör oxigéntartalma is a mainál magasabb volt. Mindemellett a boltozat a világűrből érkező káros sugárzásokat is megszűrte, megvédve ezzel az élővilágot azok romboló hatásaitól.
E különleges körülmények, életfeltételek szerinte magyarázatot adnak arra a jelenségre, hogy látszólag régen minden nagyobb volt. Óriásrovarok és más lények ősmaradványait említi, nem beszélve a dinoszauruszokról, amik szerinte csak nagyra nőtt gyíkok, hiszen a hüllők növekedése egész életükön át tart…
Mindezt többek között egy modern találmány, a magas nyomású oxigénkamra ismertetésével próbálja alátámasztani, amelynek állítólag rendkívüli élettani hatásai vannak.
Ádám és Éva tehát egy tiszta környezetben élő, hibátlan genetikával rendelkező emberpár voltak, mégpedig az óriások világában maguk is óriások, akik ráadásul évszázadokig éltek!
Ősszüleihez képest az emberiség az evolúció tanával ellentétben nem fejlődik, hanem leépül. Hozzájuk képest mentálisan és fizikailag egyre gyengébbek vagyunk.
Ezután különféle régészeti leletek, elő- és ősemberek felsorolása következik, majd egy újabb kitérő eleink édeni étrendje felé, amely szintén szerepet játszhatott abban, hogy milyen magas kort éltek meg.
Az egészséges életmódra vonatkozó tanácsok után a földi életen túlmutató perspektíva nyílik meg előttünk.
Hovind arról beszél, milyen lehet a menny, ahová mindazok beléphetnek, akik Istennek Jézus Krisztusban megjelent kegyelmét időben elfogadták. Végül az evangélium összefoglalása után, átadja Isten meghívását mindenkinek, aki csak hallgatja őt bárhol a világon.
Ez volt az előadás nagy vonalakban, most pedig arról szólnék, amire én jutottam vele kapcsolatban!
Elolvastam pár kommentet a videói alatt, szép csendben jártam blogokon, fórumokon, ahol csak a neve előkerült. És előbb-utóbb, mintaszerűen, mindenütt ugyanazokra a mondatokra, elméleteit cáfoló érvekre bukkantam.
Az egyik ilyen visszatérő mondat, hogy Kent Hovind semmilyen államilag akkreditált egyetemen szerzett végzettséggel, tudományos fokozattal nem rendelkezik: keresztény felsőoktatási intézményben tanult, és keresztény iskolában tanított.
Ez a tény azonban önmagában nem cáfolja az elméletét! Nem bizonyítja, hogy téved. Elvégre ismereteket nem csak tankönyvekből, egyetemi előadásokból és jegyzetekből szerezhetünk, hanem – például – könyvtárból is. Nem kell hozzá más, csak egy olvasójegy.
Az, hogy valakinek nincs hétpecsétes, nagybetűs oklevele valamiről, nem jelenti azt, hogy nem ért az adott témához, mint ahogy egy doktori, professzori cím sem jelenti feltétlenül, hogy a birtokosának igaza van. Esetleg még a szakterületén sem… A tudomány nem szent, sérthetetlen és tévedhetetlen, ahogy a művelői sem.
Egy állítás, még ha ellentmond is a tudomány álláspontjának, nem válik automatikusan hamissá azért, mert nem egy tudós mondta.
Sorolhatnám a tudomány és a technika történetéből tanulatlan emberek neveit, akikre azonban tehetségük, elszántságuk, kitartásuk révén elért eredményeik miatt ma is emlékszünk, míg „tudós ellenfeleik” neveit mindenki rég elfeledte…
(Az egyik legismertebb példa talán Edison, aki mindössze öt osztályt végzett életében, azt sem egyszerre, folyamatosan. Végül reménytelen esetként eltanácsolták az iskolából, és édesanyja foglalkozott vele, majd magát képezte tovább.
Mindez nem akadályozta meg abban, hogy világszerte ismert technikai-műszaki zsenivé váljék, akinek a nevéhez ezernél is több olyan újítás fűződik, melyet feltalált vagy tökéletesített, a villanykörtétől a telefonig…
Amire ki akarok lyukadni, nem más, mint hogy az iskolázatlanság nem feltétlenül tanulatlanság, és távolról sem ugyanaz, mint a tudatlanság. És az iskolarendszeren kívül szerzett tudás nem értéktelenebb vagy használhatatlanabb, mint amit az állami oktatási rendszer nyújthat. Igenis lehet valaki okos, tájékozott (stb.) diploma nélkül…)
Összegezve, az első „bumeráng” valójában Hovind személyét érintő, hozzáértését firtató megjegyzés, de semmiképp sem egy érvvel szembeállított ellenérv – ahogy az egy értelmes eszmecsere esetén elvárható lenne –, hiszen nem magára az elméletre, hanem annak tolmácsolójára vonatkozik.
Az úriember állandó jelzője az is, hogy börtönviselt, vagyis egy olyan, alapvetően erkölcsi útmutatóul szolgáló könyvre nézve, mint a Biblia, bűnelkövetőként a véleménye nem mérvadó.
El kell ismernem, hogy ez jogos megállapítás, amiből következően akár azt is kijelenthetjük, hogy Hovind elmélete erkölcsi megfontolások alapján figyelmen kívül hagyható. Ám valójában – még mindig – semmit sem mondhatunk arról, hogy ez az elmélet igaz, vagy hamis.
Nem tudom, miért ítélték el ezt az embert, ahogy, úgy tűnik, támadói sem. Egyszer adócsalásról, máskor sikkasztásról esik szó, s bár nem értek az amerikai büntetőjoghoz, a kettő szerintem megint csak nem ugyanaz.
Az egyik esetben a saját, teljes és valós jövedelmemnek, illetve az azt terhelő és az államnak fizetendő adómnak a bevallásáról és befizetéséről, míg a másikban valaki más tulajdonának jogtalan megszerzéséről van szó.
Mindezen túl az a véleményem, hogy attól, hogy valami törvénytelen, még nem feltétlenül erkölcstelen, és az, ami a törvény betűje szerint jogos, ugyanakkor nem feltétlenül igazságos.
Jómagam is személyes kitérővel szeretném illusztrálni ezt.
Évekkel ezelőtt egyik bankunk döntése értelmében deviza alapú lakáshitel felvételére lettem jogosult, s ezt követően, akkor még egyedülállóként, szülőfalumban vásároltam egy kis családi házat.
Nemsokára jelentkezett az adóhivatal, és egy hölgy látogatott meg, hogy felmérje az ingatlant, melynek megszerzésével vagyonosodási illeték fizetésére lettem köteles…
Hogy jól értsük a helyzetet, a házat tehát a bank pénzén, kölcsönből vettem. Magyarán, húsz évre eladósodtam. Akkor milyen vagyonosodásról beszélünk? Az otthonom lett ugyan, de a bank tulajdona, amely csak a kölcsön visszafizetése után kerül „az adós” nevére.
Akkor miért nem ő fizet? Mért én nyögjem ki ezt is? Hol itt az igazság?
És itt eljátszhatunk azzal a gondolattal, hogy mi történt volna, ha nem fizetem be az illetéket. Levonják a számlámról? És ha készpénzben kapom a fizetésem? Mert a fekete- és szürkegazdaság világában még ma is bármi előfordulhat…
Jönnek és lefoglalják a hűtőszekrényem, meg a mosógépemet? (Más vagyontárgyam akkoriban nemigen volt.) És ha ez nem elég? Lehet, hogy elvisznek, hogy leüljem a maradékot?
Az egész ügy nem ért ennyit, természetesen fizettem. De mi van, ha valaki nálam következetesebb – vagy mondjam úgy: végletesebb? –, ha határozottabban kiáll és kitart a meggyőződése mellett?
Őszintén szólva fogalmam sincs, miért került Hovind rács mögé, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy emberünk egy elvetemült bűnöző, akinek semmi alapja sincs a papolásra.
Kétségtelen, hogy szembe került a törvénnyel. De ez nincs közvetlen összefüggésben az elméletével, amelyet a Biblia kijelentéseire, természettudományos adatokra és általánosan elfogadott tudományos feltételezések megkérdőjelezésére alapoz – és amelyik vagy igaz, vagy nem.
Azt hiszem, végre készen állunk rá, hogy az elméletet annak hirdetőjétől függetlenül, tárgyilagosan vizsgáljuk.
Itt az ideje, hogy az előadásra térjünk!
„Tudjátok, hogy az emberek miért gúnyolják a Bibliát? Nem azért, mintha nem hinnék, hogy tudományos, hanem a kívánságaik miatt. Nem akarják, hogy Isten irányítsa az életüket. Minden esetben ez az indíték” –szögezi le Hovind elöljáróban, és az ilyen kategorikus kijelentések mindig gyanakvóvá tesznek.
A szélsőséges nézetek hirdetői általában nem az igazságot keresik, hanem a maguk igazát bizonygatják, és ritkán nyitott, türelmes, önkritikus emberek.
Az, hogy a Biblia elutasításának indítéka minden esetben a kívánság lenne, véleményem szerint éppen ilyen túlzás. Mert állhat a háttérben valamely egyházban vagy képviselőjében való csalódás, tudatlanság, szándékos megtévesztés, vagy egy halom más dolog. (Persze, lehet, hogy valakinek hasonlóan komolynak látszó oka van ugyan, az valójában mégsem több puszta ürügynél… A szívünkben rejlő igazságot csak Isten látja.
De semmiképp sem Kent Hovind!)
Megértettem, hogy figyelmesen, gondolkodva kell hallgatnom őt, és időt kell szánnom arra, hogy az általa hivatkozott tényeket, kutatásokat, régészeti leleteket ellenőrizzem. Igaz, ha ő maga szavahihetőnek, és kiinduló adatai hitelesnek bizonyulnak is, mindez nem garantálja, hogy a következtetései is helyesek, s az elmélete helytálló. De közelebb kerülhetünk az igazsághoz, ami az egyik legfontosabb dolog az életben!
Legközelebb erre teszünk kísérletet.