Bátran az ellenségnek menni, vagy bátran a társamért menni?

Fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge, 2016)

Kép forrása: snitt.hu

Ha egy mondatban kellene nyilatkoznom róla, valami olyasmit mondanék, hogy a Fegyvertelen katona egy újabb film szerelemről, háborúról a „véreskezű” Mel Gibsontól.

(Ha még tömörebben kellene fogalmaznom, valami olyasmit találnék ki, ami akár al- vagy főcímként is használható, pl.: Hithősök akcióban. És ha rajtam múlna, előbb minimum trilógiává bővíteném, majd tévésorozatként folytatódna. És a legnagyobb megelégedéssel töltene el a tudat, hogy ezzel az ötlettel – ahogy emlékeim szerint a Besenyő család valamelyik illusztris tagja vagy közeli barátja, esetleg maga Pandacsöki Boborján mondotta volt: – „Szerezek egy jó sok pénzet, aztán rira-rira!”.

No de ki emlékszik ma már az említett famíliára, amely pedig az egyetemes emberi kultúra éppoly megkerülhetetlen része, mint a Buddenbrook ház vagy az Onedin család, nem is beszélve Al Bundyról vagy a Flintstone-okról?)

És ha már nosztalgia, emlékszik-e még valaki a VHS korszaknak arra a fejezetére, amikor szinte válogatás nélkül, jóformán minden mozgóképre vevők voltunk? Igen, a piacokon vásárolható videokazetták „alábeszélős” filmjeire gondolok, amelyekben, mint akkoriban a legtöbb közkézen forgó filmben, valamennyi szereplő hangját egyetlen férfi kölcsönözte, a lehető legelképesztőbb monotonitással a legdrámaibb pillanatokban is…

Akkoriban én is, mint valami kiéhezett filmzabáló szörnyeteg, műfajra és minőségre való tekintet nélkül megnéztem bármit, egy rakás horrorfilmet is. (Ezt ma már bánom, mert sok borzalmas kép belőlük örökre az agyamba égett, hogy bármikor előbukkanjon.)

Hosszú évek óta nem nézek horrort, néha mégis, akaratlanul is belefutok olyan filmekbe, amikre azt mondom: ez határeset volt, vagy, hogy ezt kihagyhattam volna. Legutóbb a Mel Gibson-féle Apocalypto volt rám ilyen hatással, és hát, ahová ki akarok lyukadni..

Nos, emberi belsőségek itt is bőven vannak, ezért érzékenyebb gyomrúaknak, gyengébb idegzetűeknek nem javaslom a filmet, noha kiváló alkotásnak tartom.

Kategorizálni azonban nem egyszerű. Erkölcsi tanmese, keresztény lecke háborús színfalak között, tehát keresztény film? A háború poklának bemutatása egy keresztény főhős szemén át, azaz – talán sajátos szemszögű – háborús film?

Úgy vélem, ez is, az is, azzal a csöndes észrevétellel, hogy nem is annyira a keresztény kinyilatkoztatások és elvek, mint az ezekben való hit a lényeg. Mindaz, amin a főhős, Desmond T. Doss (Andrew Garfield) keresztülmegy, amit a film regél, egy ember hitének megrendítő története.

Desmond egyébként hetednapi adventista, ám egyházáról vagy vallásgyakorlatáról nem sokat tanulhatunk azon kívül, hogy az ő nyugalomnapja a szombat, tehát a többi felekezettel szemben nem a vasárnapot szenteli meg.

Egy ponton az is kiderül, hogy nem eszik húst, azt viszont emlékezetem szerint nem tudjuk meg, hogy vallási, vagy egyéb, pl. egészségügyi okokból?

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Jézus Krisztus személye elő sem kerül (arra ott van rendezőnk egy másik híres-hírhedt alkotása, a Passió), és Isten is inkább csak az Ő „Ne ölj!” parancsolatával kapcsolatban lép be a történetbe, Desmond azonban elsősorban nem ezért válik fegyvertelen katonává. Sokkal inkább személyes, családi okokból: egy, a film elején bemutatott gyermekkori trauma, és egy későbbi, egy visszatekintés során feltáruló konfliktus miatt.

Ennek ellenére igazi keresztény filmről van szó, amely olyan kérdéseket tesz fel, mint hogy meddig vagy hajlandó elmenni a hitedért? Szembe mersz-e szállni teszem azt az egész amerikai hadsereggel? Egyrészt a precízen működő hadigépezet jogrendszerével, amely kiszuperálhat vagy bedarálhat (börtönbe suvaszthat, ahogy mi mondtuk: „amíg a gumilakat is rád rohad”), másrészt a többi bakával a hálókörletedben, akikkel együtt kelsz, együtt fekszel, együtt eszel és együtt menetelsz nap mint nap, és egyáltalán nem mindegy, milyen légkörben?

Mit jelent a hitem? Mennyit ér nekem? Ki az én felebarátom? A katona a szomszéd priccsről, aki bucira verte a képem, mert miattam kellett harminc kilométert futnia menetfelszerelésben? A japán katona, aki ki tudja, hány bajtársamat ölte meg, és velem is szemrebbenés nélkül megtenné, mert ez számára szent kötelesség a császárért és a becsületért?

Mit jelent a felebaráti szeretet? Mit jelent az ellenség szeretete?

Íme, néhány a témákból, amelyeket a film felvet. Akit a többi is érdekel, az készüljön fel a vérre és csatazajra, majd nézze meg!

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük